„Mi lesz, ha rosszul döntök?” Első hallásra teljesen érthető kérdés. Hiszen minden döntésnek megvan a maga következménye. Csakhogy néha hónapokig mérlegelünk. Újra és újra átgondoljuk ugyanazokat az érveket. Megkérdezünk másokat, listákat írunk, még egy kicsit gyűjtjük az információkat… aztán még mindig nem döntünk.
Ilyenkor a dilemma már nem az, hogy rosszul döntök-e, vagy sem. Inkább az: ha döntök, vállalnom kell a saját véleményemet.
Amíg nem választok, addig bizonyos értelemben minden lehetőség nyitva marad. Ha választok, valamiről óhatatlanul lemondok. És onnantól már nem mondhatom azt, hogy „egyszerűen így alakult”. Én magam is részese és alakítója lettem annak, ami történik. És ez félelmetes tud lenni, mert tudjuk: a választás mindig felelősséggel is jár.
Ez természetesen nem azt jelenti, hogy mindenért mi lennénk a felelősek, ami velünk történik. Rengeteg olyan körülmény létezik, amit nem mi választottunk, és ami felett nincs hatalmunk. De még a legnehezebb helyzetekben is megmarad a saját mozgásterünk. Mit kezdek ezzel a helyzettel? Mit képviselek benne? Mihez mondok igent és mihez mondok nemet? Milyen irányba teszem meg a következő lépést?
Ezek alapján nem az a legfontosabb kérdés, hogy „Melyik a tökéletes döntés?” Sokkal érvényesebb azt megkérdezni magunktól: „Melyik az a döntés, amit valóban a sajátomként tudok vállalni?”