Elég lehet egyetlen mondat. „Ezt azért megcsinálhattad volna másképp.” És már mondod is: „Igen, csak azért csináltam így, mert…” Pedig lehet, hogy a másik még be sem fejezte a mondatot. Mi történt ilyenkor?
A tranzakcióanalitikus szemlélet egyik alapgondolata szerint különböző én-állapotokból tudunk gondolkodni, érezni és reagálni. Leegyszerűsítve beszélhetünk Szülői, Felnőtt és Gyermeki működésről.
Amikor valaki kritikát fogalmaz meg velünk szemben, ritkán reagálunk abból a felnőtt emberből, akik ma vagyunk. Egy hangsúly, egy arckifejezés vagy egy félmondat pillanatok alatt előhívhat egy nagyon ismerős belső érzést: baj van, valamit rosszul csináltam, csalódást okoztam, meg kell magyaráznom.
Ilyenkor már nem azt vizsgáljuk, hogy van-e igazság abban, amit a másik mondott. Egyszerűen védekezünk.
Pedig a Felnőtt működésből egészen más kérdéseket tehetnénk fel magunknak:
- Igaza van valamiben?
- Mi az a része a mondandójának, amivel nem értek egyet?
- Szeretnék erről egyáltalán többet tudni?
- Kell-e most azonnal válaszolnom?
A cél nem az, hogy soha többé ne érintsen meg minket egy kritika. És az sem, hogy minden helyzetben tökéletesen „felnőtt módon” viselkedjünk. Sokkal inkább az, hogy idővel felismerjük: ki válaszol bennünk éppen?
Mert néha nem a jelenlegi helyzet súlyára reagálunk — hanem arra az érzésre, amit valahonnan már nagyon jól ismerünk.